2011. szeptember 24., szombat

Barna sörös marharagu az istenek eledele

Régen nem főztem már marhát, pedig a kedvencem. Sajnos most nem tudtam hozzájutni egy kis pofahúshoz, kaptam viszont nagyon fiatalka, zsenge lábszárat. Raguhoz ezeket a húsokat használom  marhából a legszívesebben no meg a nyakat. Szükség volt még fél liter barna sörre. Mivel a sörös marha Franciaországtól Belgiumig sok helyen honos, így nem ragaszkodtam az általam igen kedvelt belga Leffe sörhöz, hiszen két kis üveg nagyon megdobta volna az étel árát. Helyette a prágai születésű Staropramen sörgyár barna sörét választottam. Ez mind inni, mind főzni többször bizonyítottan alkalmas. (A világos Staropramen-ről is csak jókat tudok mondani. Például egy jókora oldalas, vagy csülök alá öntve római tálban csodákra képes.) Az utolsó hozzávaló fél liter húsalaplé. Ezt bármilyen vörös húsból meg lehet főzni. Én most két nagy kacsa farhátat vettem és abból főztem sok zöldséggel lassú tűzön egy erős húslevest. Leszűrtem és zsírtalanítottam. Egy részét Katus lányom már tegnap elföldelte vacsora gyanánt, de szerencsére 2-3 liter még így is maradt. Ami nem fogy el a raguhoz, azt kis adagokban lefagyasztom, hisz rengeteg ételhez felhasználható.

Szereplők:
  • 1,5 kg marhalábszár
  • 1/2 l barna sör
  • 1/2 l húsleves
  • 4 nagy fej hagyma
  • 3 szál répa
  • 3-4 szelet húsos bacon szalonna
  • 2 ek barna nádcukor
  • 2 ek mustár
  • bors
  • kakukkfű
  • 4 db babérlevél
  • petrezselyem zöld
  • 4 ek tejföl
  • olíva olaj
  • 2 ek liszt
  • 2 zellerszár

Elkészítés: a húst nagyobb kockákra vágtam, mint a pörkölthöz szokás. Forró olajon kis adagokban megpirítottam mindkét oldalukat, Eztán kiszedtem a serpenyőből és az ujjnyi szeletekre vágott répát és a bacont pirítottam le. Ezt is kiszedtem és a visszamaradt levet kevés olajjal felforrósítottam. A közepére tettem 2 evőkanál barna nádcukrot és enyhén megkaramellizáltam. Eztán rádobtam az apróra vágott nagy mennyiségű hagymát és szép sárgára pirítottam az egészet. A húst most már lesóztam, borsoztam. Sajnos zománcos belsejű nagy vaslábasom még nincs, és ahogy az árát ismerem, egyenlőre nem is lesz. ( 30 000 Ft táján van egy jobb darab. A zománc nélküli vaslábos olcsóbb, de minőségben is sokkal gyengébb.) Elővettem hát a nagy kacsasütőt. Beletettem a húst, a hagymát, répát, bacont, az összekötözött zöld fűszereket és felöntöttem barna sörrel és a hús alaplével. Mivel nem akartam, hogy nagy gőztér legyen a hús felett, ezért levágtam egy akkora sütőpapírt, amely befedte a kacsasütő alját és a tetőt erre a zsírpapír rétegre helyeztem rá. Betoltam a 250 fokra állított sütőbe és 20 percig hagytam, hogy átforrósodjon. Ekkor levettem a hőmérsékletet 170 fokra és így bugyogott szépen 3 órán át. Ekkor levettem a fedőt és örömmel tapasztaltam, hogy a hús vajpuha lett, de nem főtt szét. Kiszedtem a léből a húst és a répát. A zöldfűszer csokrot kidobtam. A levet a rengeteg hagymával szitán áttörtem és nagy lángon besűrítettem a felére. Ekkor tettem bele 2 evőkanál paradicsomsűrítményt, mustárt, kevés borsikafüvet és tovább forraltam pár percig. Nagyon szép, mély bordó színe volt. Két evőkanál lisztből és 2 dl tejfölből habarást készítettem és néhány kanál hús alaplével együtt a fortyogó mártáshoz adtam. Ezzel is jól összeforraltam, majd visszatettem a mártásba a húst és a répát. Isteni zamata lett. Burgonyás tésztából háromszög alakú kroketteket készítettem és azzal tálaltam.
Fenséges étel. Három felnőtt megette majdnem az egészet pedig nagyjából 6 személyes adag::))















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése