Croissant Limara módra

Egy ideje elég sok dán vajas tésztát készítettem és elégedett is vagyok vele. A croissant viszont nagyobb kihívás, mivel jól sikerültet idehaza még nem nagyon ettem. Van szegeden egy sütöde, amelynek sok üzlete van városszerte. A megnyitásuk utáni első években elfogadható croissant ehetett náluk az ember, de az utóbbi években a felejthető kategóriába estek vissza. A többi pékség pedig csak valami száraz, fojtós kacatot árul croissant néven.
Kár, mert a család minden tagja szereti ezt a kelt leveles tésztát. Katus a csokisat,  Zsófi a sajtosat és a sonkásat, apa és anya pedig mindet kedveli.

A múlt héten már volt egy próbálkozásom, ami elég kétes eredménnyel zárult. Az íze nagyon finom volt, de az állaga közelebb volt a sima leveles tésztához, mint a croissant-hoz.  Sajnos margarinnal készítettem, pedig kár volt spórolni. Ki is folyt és túl ropogós lett, ami itt nem előnyös.

Ma visszatértem a tiszta forráshoz és Limara receptjét próbáltam ki. Volt bennem egy kis pesszimizmus a múltkori kudarc miatt ezért csak fél adagot sütöttem.

Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Csak azért nem bántam meg a fél adag sütését, mert még csak hétfő van és a héten még biztosan sütök ebből a tésztából különböző töltelékekkel.
A recept és az elkészítés hűen követi Limara receptjét. Két dolgot emelnék ki belőle a saját kudarcaim nyomán: vaj kell bele és hűteni, hűteni, hűteni......
Az utolsó nyújtásnál egészen hosszú csíkot akartam előállítani és ez egy menetben nem ment. A francia cukrászok szerint nem szabad erősen bánni a tésztával, mert megszakadnak a belső vajrétegek. Amikor tehát a méret felénél elmerevedett a tészta, betettem egy tálcán a hűtőbe újabb 8-10 percre és így már könnyen nyúlt. A sajtosból egy kissé kifolyt a sajt, de ez a sajt hibája. A múltkor egy másik típus benn maradt.