Mi lehetne szörnyűbb gasztronómiai csapás egy hithű gall számára, aki lelkesen feji kecskéit egy remek kis sajt reményében, kapálgatja köves talajú szőlejét, hogy legyen egy kis zamatos borocska, amivel leöblítheti a sajtot, mint ha egyik nemzeti kenyerükbe a rozsliszt mellé egy pohár sör kerül. Ein Glas Bier?? Mon Dieu!!
A rozzsal nincs baj, hiszen mértékkel ugyan, de sütögetnek belőle, akár csak a teljes kiőrlésű búzából.
A sör nem szerepel egy francia pék kelléktárában, legfeljebb rémálmaiban, ha este egy teljes kakas elfogyasztásával terhelte meg a gyomrát.
Bár keserű könnyeket hullajt a derék gall a komlóízű kenyértől, de ígérem jóváteszem galádságomat és legközelebb felteszem a franciák egy kedvelt kenyerének, az almaboros cipó: a Pain Normand
receptjét.
Annál is inkább, mivel ez utóbbi valóban az ínyenc franciák desszert kenyere, sajttal és gyümölccsel majszolgatva.
Nézzük a mai kenyeremet.
A tegnap sütött Pain de Beaucaire receptjét vettem alapul, de hosszabb kovászolással módosítottam, a rozs miatt.
Reggel betettem a kenyérsütő üstjébe:
- 15 dkg rozslisztet valamint
- 100 ml sört
- 180 g levaint.
Hazaérve, először is ettem egy-két jó tányérral a tegnapi csilis babos marhapofából és csak, miután már két lyukkal kijjebb kellett engednem a nadrágszíjamat, valamint fel kellett tenni egy napszemüveget, hogy a szemem kidülledését ellensúlyozza, akkor folytattam a kenyér előkészítését.
Az üstbe ekkor került:
- 35 dkg BL80 kenyérliszt
- 155 ml víz
- 2 tk só
- 1 dkg élesztő
- 1 ek almaecet
Az elkészítés teljesen követte az előző napi metódust, de most egyetlen nagyobb kenyeret csináltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése