Pain de campagne, avagy a medvehagymás buci kudarca

Limara oldala a csodás kenyér és ételreceptek kifogyhatatlan tárháza számomra. Szinte nem múlik el nap úgy, hogy ne böngészném az akár több éves bejegyzéseit. Most medvehagyma szezon van és élvezettel olvastam a medvehagymás buci és a medvehagymás krémmel és paradicsommal sült buci receptjét. Nézd meg a csodás képeit és tegyél egy szalvétát az állad alá a biztonság kedvéért.
Mivel egy kedves kolléganő a Dunántúlon járt érettségi találkozó ürügyén, hozott nekem egy nagy csomag, saját gyűjtésű medvehagymát.
Szinte láttam magam, amint valami csodás tésztába belesütök egy adagot.
Egy apróságot azonban kihagytam a számításból.
Van nekem két tüneményes lányom. Zsófi, a nagyobbik.
Na őkegyelme csírájában fojtotta el, bölcsőjében ragadta kis kezével torkon a medvehagymás bucira vonatkozó kezdeményezést.
A kábeltévén fogható, ismeretterjesztő csatornák rendszeres nézőjeként számos filmet láttam már a Dél-Amerika folyóiban honos piranhák táplálkozásáról. Beleesik például egy nagytestű madárfióka a vízbe, zubogás,   fogak csattogása................... majd néhány toll úszik a víz tetején, a piranhák pedig arcukon elnéző mosollyal várják a következő óvatlan vízbeesőt.
Persze nem lenne szép tőlem, ha kedves, bájos, filigrán, jól tanuló lányomat ehhez a halfajtához hasonlítanám, vagy akár csak egy cikken belül említeném meg őket, de......
Zsófika, azzal együtt, hogy vékonyka táncos lányka, mérhetetlenül vonzódik az olyan vacsorákhoz, amelyek bármilyen formában hagymafélét tartalmaznak. Lilahagyma, fokhagyma, snidling, medvehagyma stb. Eme földi javakat bármivel elföldeli serényen. Ma hoztam a hentestől egy csomag nagyon szépen kisütött húsos tepertőt.
Utólag belátom, hogy hiba volt. Lányom hazaérve örömmel konstatálta, hogy a hűtőben medvehagyma és tepertő tartózkodik egyidejűleg. Eztán csak azt lehetett látni, hogy egy vakítóan fehér és borotvaéles fogsor hihetetlen sebességgel aprít és néhány perc múlva nyoma sem volt a tepertőnek, sem a medvehagymának......... csupán néhány toll úszott a víz tetején.
No jó, van ebben egy cseppnyi túlzás.
Maradt egy kevés a csodás levelekből.
De nyomatékosan jelezte a szentem, hogy holnap is lesz nap.
Nem csüggedtem el, mert örülnöm kell, hogy hajlandó egészséges zöld-féléket is enni.

A kenyértészta viszont be volt már dagasztva és bucik helyett, melyeket egy egyszerű farncia parasztkenyér ( pain de campagne ) tésztájából szándékoztam csinálni, két hosszú, megcsavart rudat sütöttem.
Ez a tészta nagyon sok kovászt tartalmaz, de nem a hosszúérlelésű fajtából ( Van még levain, de azt másra tartogatom!), hanem egy egynapos típusból.
Előző nap elkészítettem  a gyors kovászt.

• 265 g BL80 kenyérliszt
• 170 g víz
• 1 dkg élesztő

A vízben feloldottam az élesztőt és habosra kevertem egy kézi habverővel. Híg, galuskára emlékeztető masszát kaptam. Legalább százszor megcsapkodtam a habverővel, hogy hosszú sikérszálak keletkezzenek.
A kovászt langyos helyen hagytam két órán át, majd éjszakára a hűtőbe tettem.
Másnap hozzákevertem  még a következőket:

• 200 g Bl 80 kenyérliszt
• 60 g tk tönkölyliszt
• 190 g víz
• 10 g só
• 1 dkg élesztő

Az egészet alaposan bedagasztottam, majd kiolajozott kelesztőtálban pihent másfél órát.
A megkelt tésztát kettéosztottam és két gombócot gyúrtam belőlük.
10 perc pihenés után hosszúkás rudakat sodortam belőlük. Újabb 10 perc pihenés, hogy a sikérszálak ismét megnyúljanak, majd újabb sodrás. Végül a kapott rudakat megcsavartam és vízzel lespicceltem. Meghempergettem kukorica darában és letakarva egy óra alatt a duplájára kelesztettem őket.
Forró gőzös sütőben először 15 percig 230 fokon, majd 20 percig 200 fokon sültek.

Rácson hagytam kihűlni a rudakat és arra gondoltam, hogy egy kevés medvehagymából és natúr krémsajtból készítek egy kis kennivalót hozzájuk. ( Csak előbb engedélyt kérek a lányomtól.)