Ma igazán lustálkodós napot csaptam és már csak akkor eszméltem fel, hogy holnap hétfő és nincs miből reggelire uzsonnát készíteni a lányaimnak, amikor már este 6 óra volt. Zsófi lányom éppen akkor közölte, hogy megette a tegnapról maradt utolsó óriáskiflit, de ne aggódjak, mert úgyis mákkal volt megszórva, tehát az az övé volt. Ezzel nincs is baj, de a többi hová tűnt?? No ez az, amin a legnagyobb elmék is hiába gondolkodnak.
No mindegy, kinyitottam a hűtőt, hogy mit lehetne kenyérhez használni. Volt egy tálka krumplipüré az ebédből, egy üvegben a krumpli főzővize, hiszen sikerült ránevelni kedves nejemet, hogy sose öntse ki, hisz az kenyérbe való, éppen úgy, mint a sör, az almabor és egyéb remek nedük. Volt még tej, vaj valamint tejföl, joghurt, de ez utóbbiakból csak kb fél doboz, mert ebédre a sült húsokhoz medvehagyma krém volt és abba is kellett.
Bekerült a kenyérsütőgép üstjébe a következő vegyes váltó:
1 csésze krumplipüré
2 dl a krumpli főzővizéből
1 dl tej
2 ek tejföl
2 ek joghurt
5 dkg meglágyított, de nem folyékony vaj
50 dkg BL80 kenyérliszt
1 tk almaecet
30 dkg kovász ( na ez az, ami sosem fogy el nálam )
2,5 tk só
1,5 tk cukor
2 dkg élesztő
A gép nyitott tetővel kezdett dagasztani, én pedig lestem, mennyire lágyul a tészta. Mivel eleve dobozban akartam sütni, csak annyi lisztet adtam hozzá, hogy lágy, de nem ragacsos tésztát kapjak. ( 3-4 evőkanál )
Kelesztőtálban duplájára kelesztettem kb 1 óra alatt, majd kicsit átgyúrtam, da csak nagyon finoman és megformázva a dobozformába tettem. Újabb 50 perc alatt ismét megkelt, végül 240 fokos gőzös sütőben 50 perc alatt pirosra sült. Mivel nem voltam benne biztos, hogy eléggé átsült-e, ezért beledugtam a közepébe a maghőmérőt és akkor vettem ki a sütőből, amikor a belseje már 90 fok körül volt.
Ropogós, roppant gusztusos kenyér. Nem tudok jó képeket csinálni róla, mert már alszanak a tündérkéim és csak a páraelszívó lámpája ég, de azért kattintottam néhányat.
Jól néz ki, biztosan finom is!
VálaszTörlés