Óvodás kora óta próbáltam rávenni Zsófi lányomat, hogy járjon néptáncra. Hiszem, hogy a hagyományok ápolása minden nemzetnek kutya kötelessége. Sajnos nem jártam sikerrel. Megátalkodottan köti magát a modern táncokhoz.
Most, hogy elérte a tizedik évét úgy gondoltam másfelől támadok. Néhány éve megtanultam rétestésztát húzni hagyományos módszerrel asztalon. Nem igazán lelkesedem a rétesnek ezért a vékony tésztájú verziójáért, de idegesített az ismerős háziasszonyok hozzáállása: " a nagymamám tudott utoljára, ő még a nagy asztalon nyújtotta, amíg hártya vékonyságú nem lett. Hajjaj elmúltak már azok az idők......."
Az sem befolyásolta őket, hogy egyre több rétesfesztivál van országszerte, tehát kell lenni élő embereknek nem is kevésnek, akik még tudnak rétest húzni. Mivel a családunkban egyedül a dédi ért hozzá, de fájó ízületei megakadályozzák a gyakorlásában, így nem volt kitől ellesni a fogásokat. Maradt az internet. Rengeteg cikket elolvastam, egy rakás filmet megnéztem a youtube-on, mire kikristályosodott bennem a módszer.
Első próbálkozásra még csupán egy 150cm X 150cm nagyságú asztalon húztam a tésztát és kellemes meglepetésként ért, hogy nyúlik!! Mindössze egy 10 forintos nagyságú lyuk lett a szélén, de az eltűnik a göngyölítésnél. Legközelebb a 2 méteres asztallal bátorkodtam és másodszorra már lyukmentes lett.
Még 6-8 alkalommal sütöttem különböző édes és sós töltelékekkel, de a tésztájának vékony, ropogós, hártyaszerű állaga továbbra sem nyűgözött le. Áttértem tehát a hajtogatott vajas tésztából készülő tiroli rétesre.
Most viszont Zsófit rábeszéltem, hogy próbálkozzon egyedül úgy, hogy apuci ott áll és súg a háttérből. Mint az egyik bejegyzésemben említettem: Zsófi még nem igazán házias és főzőcskézni sem szokott. Nagyon szépen rajzol viszont és szeret bármilyen szép dolgot alkotni a kezével. A meggyes rétest pedig mérhetetlenül imádja. Kicsit izgult, de nekivágott.
- 50 dkg rétesliszt
- 1 nagy ek zsír
- 3 dl hideg víz
- 1 ek ecet
- 1 tojás
- 1 kk só
A zsírt elmorzsolta a liszttel majd beleütötte a tojást és az enyhén ecetes vizet és a sót. Jól gyúrható tésztát csinált. Eztán jött számára a móka. Én egy bécsi cukrászmester videóján láttam a tészta kidolgozásának egy sajátságos, de jól működő módszerét. A tésztát 100-szor oda kell a munkapultra csapni úgy, hogy minden alkalommal fordítunk rajta 180 fokot. Zsófi óriási elánnal csapkodta a tésztát. A konyhaszekrényben csörögtek az evőeszközök és csilingeltek a csészék. Sebaj, a tészta remek lett.
20 perc pihenés következett lezsírozva és letakarva.
A kész tésztát először a karján nyújtogatta, segítsen a gravitáció elven, majd letette az asztalra és körbejárogatva nyújtani kezdte.
Lett ugyan egy tenyérnyi lyuk, de nem csüggedt el, mert megígértem, hogy befoltozom.
Amikor sikerült az asztalt beterítenie tésztával, felkapta a keze ügyébe eső egyik szórólapot és alátette, hogy el lehet-e olvasni.
Eztán egy üveg meggybefőtt, fahéj, cukor és némi elmorzsolt babapiskóta segítségével megcsinálta a tölteléket. Fura, de itt kellett inkább észnél lennem, mert simán befalta volna az egészet az angyalka.
Ezalatt egy adag almás töltelék is készült.
A betöltött és felcsavart réteseket nem volt hajlandó szép rudakba formázni, mindenáron egy O betűt szeretett volna. Sebaj, az ő rétese. A kisült rétesek közül csak az almásnak volt esélye a lehülésre, a meggyesek gyorsan odavesztek.
Az almáshoz csináltam egy fél liter tejből, 3 tojássárgából, 1 ek keményítőből, 6 dkg cukorból és két teáskanál saját készítésű vanilia eszenciából sodót. Nem szeretem sem a pudingport, sem az aromát. Hihetetlenül műízük van. Pokolba velük. Karácsonykor csináltam a családnak képviselő fánkokat és a doktoruras pudingpor volt csak kéznél. Borzalmas íze volt. Januárban nekiláttam eszenciát készíteni.
- 2 dl vodka
- 5 rúd vanília
Az első 30 napon minden reggel felráztam. Eztán már csak két-három naponta. 60 nap a minimum, amíg érlelni kell. Nekem most már 90 napos és hihetetlenül finom sodókat, krémeket főzök vele. Tiszta selymes vanília íz. Jobb lenne persze mindig egy rudat használni, de az sokkal drágább mulatság.

Most belegondoltam, hol tartanánk, ha az én 3 gyerekem a temérdek néptáncra pazarolt időben rétest nyújtott volna...!Gratulálok Zsófinak és a Súgónak!
VálaszTörlés