Rozscipók gyors kovásszal és sörrel

 

Azt hiszem, megtört a jég a kenyér frontján. Eddig a lányok és a mama ragaszkodtak a zsemléhez vagy kiflihez és csak apa és a nagypapa eszegette a kenyeret.
Ma végre a nagyobbik lányom és a feleségem is kenyeret evett jó ízűen és sokat. Azt hiszem leáldozik a zsemléknek. Kiflit persze kell még készítenem, mert Katus nem alkuszik, kifli, vagy müzli.
Tegnap gondolkodtam, hogy öregtésztás vagy kovászos kenyeret süssek. A kovász mellett döntöttem, mert rozskenyeret szándékoztam sütni, az pedig öregtésztával nem az igazi. Több napos, beérett kovászom nem volt, ezért maradt a gyors kovász.
Tegnap este összekevertem a következőket:

• 50 g tk rozsliszt
• 50 g grahamliszt
• 50 g BL80 kenyérliszt
• 150 g meleg víz
• 1 borsónyi élesztő
• 1 tk méz

Egy mély tálban alaposan felvertem a tésztát és ma reggelig hagytam a konyhapulton érni. Reggelre szép buborékos lett, enyhén dohos, savanykás illattal. Persze nyomába sem ér a hagyományos kovásznak, de egyrészt gyorsan kész, másrészt még mindig mérföldekkel többet ér rozskenyérhez az öregtésztánál.
( Megjegyzem az öregtésztát nem szólom le, hisz én is sokszor használom. Kiflikhez, zsemlékhez, fehér kenyérhez jó!)
Ma reggel a kovászt összekevertem a következőkkel:

• 50 g fehér rozsliszt
• 50 g graham liszt
• 100 g BL80 kenyérliszt
• 200 g melegvíz
• 1 dkg élesztő
• 1 tk cukor

Ismét alaposan kikevertem egy kézi habverővel és délután 2-ig békén hagytam.
Délután a bekovászolódott anyagból 20 dekát félretettem egy dobozba későbbi sütésekhez. Ezt majd etetni kell liszttel és vízzel.
A  többi kovászos anyaghoz tettem:

• 300 g BL80 kenyérliszt
• 1 dl sör
• 2 tk só

A tésztát a dagasztás után kiolajozott dobozba tettem és háromszor 40 percig kelesztettem. Minden 40 perc után alaposan áthajtogattam a tésztát, hogy a benne lévő gázok eltávozhassanak és az élesztő új erőre kapjon. A harmadik 40 perc után a tésztából két cipót készítettem és kis kelesztő tálakban letakarva 50 percet keltek.
A sütőbe betettem egy nagy tepsit és azzal együtt előmelegítettem a sütőt 250 fokra.
A cipókat egy lapos tálcára, sütőpapírra borítottam és a tetejüket pengével bemetszettem. 10 percig hagytam még pihenni, hogy a vágások szétnyílhassanak. A cipókat a forró tepsire csúsztattam a sütőpapírral együtt és a sütő aljában levő lapos tálkába kevés melegvizet löttyintettem, hogy gőz keletkezzen. 240 fokon sültek a cipók 15 percig, ez alatt többször bespricceltem még vizet a sütőbe.
Eztán levettem a hőmérsékletet 190 fokra és így sültek további 40 percet. Mivel alacsony hőmérsékleten sültek sokáig, így vastagabb, ropogósabb lett a héjuk. A végén beledugtam a hőmérőt, de jóval 85 fok felett volt, tehát bőven átsültek.
Amikor kihűltek, Zsófi lányom megevett egy fél cipót othello lekvárral. Ő ugyan áfonya lekvárnak hívja, annak ellenére, hogy az üvegen rajta van a neve, de abban a korban van, amikor "elvei vannak". Nem eszik szőlő lekvárt. :)
A másik cipó megmaradt reggelire.