Szegedi kifli Limara módra

A jó öreg Béla cimborám - aki a kakasok és hízott jércék tenyésztője - már hónapok óta nyaggat, hogy süssek szegedi kiflit neki. Utoljára egyetemista koromban ettem ilyet. A Széchenyi téri tejivó ablakában ült egy nénike és ott lehetett venni potom pénzért. A szegedi egyetemisták kedvenc tízóraija volt.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy főleg a kisebbik lányom nyüstölése vett rá a sütésére, mert inkább a ropogós  zsemléket kedvelem, de Katus él-hal a puha kifliért. Megesik az a gyalázatos eset, hogy a feleségemmel és a nagyobbik lányommal esszük a házi sütésű kovászos zsemléket, Katusnak viszont a boltban veszünk kiflit.

Limara receptjét vettem alapnak, de egyrészt fele adagot sütöttem, másrészt nagyobbakat csináltam. Az ő receptjében 70 deka lisztből készül a tészta és 32 db kifli lesz belőle. Ez inkább a sörkifli mérete, az én emlékeimben nagyobb kiflik maradtak fenn. A fél adagból 16 helyett 8 kiflit csináltam. Ezzel együtt Limara receptje ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A kiflik puhák, foszlósak.A vajcsík elolvad sülés közben a belsejükben és így kissé üreges lesz. Katus lányom úgy vetette rá magát, hogy a többieknek csak egy-egy fél maradt.

I. változat: ( Az eredeti )

Hozzávalók 8 nagyobb darabhoz:

• 35 dkg finomliszt
• 1 tk só
• 1.5 ek cukor
• 2 dl tej
• 1.5 dl olaj
• 1.5 dkg élesztő
• 8-10 dkg hideg vaj

Az élesztőt felfuttattam egy kevés langyos, cukros tejben, majd minden hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe tettem. A tejből egy keveset visszatartottam és kortyonként adagoltam. Nem fogyott el a teljes 2 dl, de nem sok maradt. A megkelt tésztát két részre osztottam és először cipót formáztam belőlük. A cipókból kb. 30-35 cm átmérőjű köröket nyújtottam és mindet négybe vágtam. A cikkek ívéhez közel tettem egy- egy csík vajat, majd a csücsköket behajtva felcsavartam őket. 35 percig keltek lenvászon anyagon. Először egy mély tepsi alatt sültek gőzben 230 fokon 10 percet, majd gőz nélkül 180 fokon újabb 10 percet. Legközelebb a Limara által megadott teljes adagot sütöm meg, de a méreten nem változtatok tehát 16 db lesz belőle 32 helyett.
Ki fogom próbálni aludttejjel is hiszen most alszik 1.5 l házi tej.

 

Utóirat:

II. változat.
Másnap is sütöttem egy adagot és szokásomhoz híven változtattam a recepten.

A tejet lecseréltem aludttejre, a többi összetevő változatlan maradt, valamint a végén a kifliket lecsorgattam sópéppel.

Az aludttejtől még jobb lett az íze és szebben pirult. A só pedig teljesen visszaidézte a tejivóban evett kifli ízét.
A formával sem voltam igazán elégedett. Mivel a körlapot négy cikkre vágtam, ezért a cikkeknek túl nagy volt a középponti szöge ahhoz, hogy a felcsavarásnál elég hosszú hegyes farkinca maradjon. A második sütésnél tehát nem feleztem el a tésztát, hanem egyetlen nagy ( 40 cm átmérőjű ) kört nyújtottam belőle. Ezt aztán nyolc egyenlő cikkre vágtam, melyek nyúlánkabbak lettek a tegnapiaknál, így a kiflik is szebbek lettek.
A kelesztéshez végre sikerült olyan lenvásznat szereznem, amit egyáltalán nem kell lisztezni, mert nem ragad rá a tészta. Irigykedve néztem a  francia és német pék videókon, hogy milyen jó zsemléket vagy bagetteket keleszteni ezen a sprőd anyagon. Egy német pékfórumon méregdrágán adják méterét, mert Kanadából importálják az anyagot hozzá. Szegeden a kendergyárnak van egy mintaboltja a Cserzy Mihály utcában. Ott vettem potom pénzért olyan lenvásznat, amely 35 % jutát tartalmaz. Még nincs beszegve, de már használom és szuper.
A megkelesztett kifliket 12 percig sütöttem gőzös tepsi alatt, majd kivettem és lecsorgattam sópéppel.
Ehhez egy teáskanál sót összekevertem egy evőkanál liszttel és annyi vízzel, hogy palacsinta tészta sűrűségű anyagot kapjak. Eztán egy zacskóba beletöltöttem, a sarkát levágtam és rácsurgattam a kiflikre. Eztán 12 percet sültek még. Ez a második csapat nem csak szemre, de ízre is jobb lett a tegnapinál.