Rétes dán vajastésztából

Régóta kísérletezgetek a leveles tészta  különféle verzióival. Szeretem az egyszerű vajastésztát,a hájas tésztát valamint a kelt leveles tésztákat. A családomban mindenki nagy réteskedvelő, így legalább két hetente kerül valamilyen rétes az asztalra.
 A bolti félkész tésztákat csak akkor használom, ha nagyon szorít az idő. Lehetőség szerint minden tésztát magam készítek. A hagyományos húzott rétesért nem igazán lelkesedem, mert hiába a leheletvékonyságú ropogósra sült tészta, ha nincs mit harapni rajta. Mindig az az érzésem, hogy csak tölteléket eszem. A családban ezt a véleményt senki sem osztja, így gyakran húzom a tésztát a nagy asztalt körüljárkálva:

A hajtogatott vajastésztát már jobban szeretem, ebből tiroli rétes szokott készülni.

 Egy ideje a kelt leveles tésztákra utazom szívósan. Többször elkészítettem a Nigella által népszerűsített gyors dán vajas tésztát, de valahogy nem volt elég ropogós és leveles a tésztája.
Most felfedeztem egy nagyon alapos leírását a dán vajastésztának Lucilla blogján, a mai délelőttöt ennek kivitelezésére fordítottam. Lucilla leírása nagyon alapos és igyekeztem hűen követni. Tripla adagot készítettem ( 1,5 kg tészta ), hiszen a fagyasztóban remekül eláll. Sajnos a konyhában, minden szellőztetés ellenére sem volt elég hideg, így van még mit fejleszteni a technikámon, de ezzel együtt ez a legjobb kelt vajastészta, amit eddig készítettem. Egy rúd meggyes és egy rúd almás lett a tészta egyharmadából ( 50 dkg ).

A tészta receptjét és az elkészítés fázisait nem írom le, hisz Lucilla oldalán elolvasható. Annyit tennék csak hozzá, hogy megéri belefogni, mert egyrészt kihívás, másrészt lényegesen olcsóbb és jobb, mint a készen kapható változatok.