Áfonyás fehér-csokis keksz Kathryn Metz után szabadon

 

Nagyon finom kekszet sikerült ma sütnöm, a lányaimat elég nehezen tartottam vissza attól, hogy két pillanat alatt felszippantsák az egészet.
A recept egy nagyon kedves kolléganőtől -Kathryn Metz-től -származik, aki meglepte egy adaggal  a tantestületet.
Nagyon ízlett mindenkinek és el is határoztam, hogy megsütöm otthon. Gondoltam, meg kellene tudni először is a pontos vegyarányt, hisz gyakran sütök én is kekszet, de ez valahogy puhább, omlósabb volt, mint az enyém.
Mi sem lehet ennél könnyebb vélhetnénk, de van egy kis bibi.
Kathryn egy kedves bájos amerikai lány, aki angol lektorként dolgozik nálunk.
Én viszont egy csúf kopasz bácsi vagyok, aki sok-sok évig tanult németül, de angolul egy cseppet sem. Az internetezés miatt megértek ugyan sok kifejezést, ami a kelt tésztákkal, ételekkel kapcsolatos, de ez nagyon minimális. Itt adódnak ugye kommunikációs gubancok. Nem is lenne ez olyan nagy gond, hiszen van nálunk angol tanár bőségesen. Neki is láttam, hogy kicsaljam a receptet a segítségükkel.
Kathryn az egyik lyukas órájában le is diktálta a süti elkészítésének módját az egyik ifjú  férfi kollégának, aki remekül beszél angolul, legalább háromféle küzdősportban járatos, kígyómozgással salsázik....

Ám sütni, azt nem szokott semmit.

Főzni sem.

Szerintem mérni sem.

A leírásban a só, az áfonya a fahéj és a szódabikarbóna is olyan arányban szerepelt, hogy felszaladt tőle a szemöldököm egészen a hajam vonaláig, pedig az már sajnos a tarkóm táján van.
Második nekifutásra egy korombéli angoltanárnőt kértem meg a recept pontosítására, aki maga is két gyermeket és egy férjet nevel, tehát a kisujjában van a szakma.
Na itt derültek ki, hogy a teáskanál és az evőkanál az különböző méretet jelent, és a tizedesvessző helye is lényeges lehet a hozzávalók tömegének megadásánál. Így már sokkal nagyobb önbizalommal tettem el a módosított fordítását a receptnek.

Hazajöttem, megsütöttem és a két kis hiéna megette.

Hozzávalók:

• 200 g liszt
• 1,5 tk szódabikarbóna
• 1/2 teáskanál só
• 1 +1/2 teáskanál fahéj
• 15 dkg puha vaj (esetleg margarin, de a kekszekhez jobb a vaj )
• 2 dkg barna nádcukor
• 6 dkg kristálycukor
• 2 dkg méz
• 2 egész tojás
• 1 evőkanál vanília eszencia
• 15 dkg zabpehely
• 20 dkg aszalt áfonya
• 10 dkg fehér csokoládé
• 5 dkg étcsokoládé
• (ízlés szerint tehetünk bele kókuszt diót mazsolát és sós mogyorót is)

A puha vajat habosra kevertem majd hozzáadtam a cukrot a mézet a vaníliát végül a tojásokat is. Alaposan kikevertem a géppel. A lisztet, sót, zabpelyhet szódabikarbónát, fahéjat alaposan összekevertem és hozzáadtam a tojásos masszához. Ekkor már csak fakanállal kevertem. Végül bele került az apróra vágott csokoládé és az áfonya is. Ilyenkor a fakanál sem bír a masszával, tehát kézzel kell  összedolgozni. Nem szabad viszont sokat gyúrni, mert a vaj megolvad a kéz melegétől és sokkal rosszabb lesz az állaga.
Két adagra osztottam és szilikonos sütőpapírba tekerve két hengert készítettem belőlük. A hengerek átmérője 4-5 cm volt, lehetne kicsit kisebb is. A hengereket betettem egy órára a hűtőbe, hogy könnyebben lehessen porciózni. Mivel sütöttem zsemléket is, így vártak vagy másfél órát a hidegben.  Végül a hengereket 1 cm vastag szeletekre vágtam egy éles késsel, kézzel kicsit utána igazítottam az alakjuknak, mivel a darabos hozzávalók miatt nem minden szelet maradt szép. Sütőpapírral kibélelt tepsiben mentek a sütőbe és 175 fokon sültek 10 percet. Amikor kész, akkor forrón még puha  a teteje, de nem szabad tovább sütni, mert kihűlve kissé keményedik.