December közepe óta nem írok recepteket, ami nem jelenti azt, hogy nem is sütök. Tény, hogy az édességekkel lassítok egy kicsit, de ez így ünnepek után nem is csoda. Azoknak a süteményeknek a receptjei, amiket januárban készítettem, már régen fenn vannak a bejegyzéseim között.
Ami a péksüteményeket illeti, sokat változtattam a zsemlék, kenyerek készítésének technikáin.
Egyrészt nem hagyom ki az autolízis fázist az elején. Néhány hónapja minden kenyeret úgy kezdtem, hogy a lisztet összekevertem a vízzel és egy fél órát pihenni hagytam. Pusztán az vezetett erre, hogy a francia és a német receptek zöme így kezdődött. Megvettem viszont egy remek könyvet a házi sütésről: Maggie Glezer:
Kenyérsütés mesterfokon. Ebben meg is van magyarázva az, hogy milyen fontos a szerepe a liszt és a víz elkeverésének, majd legalább 30 perces pihentetésének úgy, hogy sem só, sem élesztő, sem öregtészta ne legyen még a tésztában.
A másik változtatás a kézzel való dagasztás. Több blogon találkoztam olyan megjegyzéssel, hogy nem érdemes túldagasztani a kenyeret. Eddig a kényelem rávitt a gépek használatára, de most lépést váltottam és csak a puhább, ragacsosabb kalácstésztákat dagasztom géppel, a kenyeret, zsemlét, kiflit 10 perces kézi gyömöszöléssel készítem. Tudatosan megállom, hogy az első néhány perc után ne lisztezzem a tésztát, ha ragacsos, hanem tovább gyúrom és pár perc múlva rugalmas tésztát kapok. Gépi dagasztásnál hajlamos voltam egy-két evőkanál vizet, vagy lisztet adni a tésztához, ha túl tömörnek, vagy túl ragacsosnak láttam. Kézi dagasztásnál sokkal közvetlenebbül érzem a tésztát.
A mai zsemle formája már sokszor bevált nálam. A fendu előnye a hosszanti mély árok a közepén, ami feleslegessé teszi a pengével való bevágást, ezzel együtt magas, tömör zsemléket kapunk vele.
Tészta:
- 30 dkg öregtészta
- 10 dkg tk búzaliszt
- 3 dkg tk rozsliszt
- 2 púpos evőkanál lenmagpehely
- 35 dkg BL80 kenyérliszt
- 3 dl melegvíz
- 2 tk só
- 1 tk cukor
- 2 tk étolaj
Töltelék:
- fetasajt
- bacon
- lilahagyma
- paradicsom
Elkészítés:
Valamennyi lisztet és a lenmagpelyhet összekeverem a meleg vízzel. Rövid dagasztással, ami egy percig tart maximum, egynemű masszává gyúrom.
30-35 percig lefedve pihenni hagyom.
A maradék hozzávalót ( az olaj kivételével ) hozzáadom és 10 perc alatt rugalmasra dagasztom. Az étolaj csak a dagasztás utolsó percében kerül bele.
Kelesztőtálban 60 percet kel, de félidőben óvatosan átgyúrom.
A megkelt tésztát 80 g körüli adagokra osztom és formázás előtt még hagyom 10-15 percet pihenni.
A tésztadarabokat tömör gömbökké formálom és letakarva 8-10 percig pihentetem. A gömböket rövid hengerré sodrom a nyújtódeszkán a tenyerem alatt. Belisztezett felületen, a tetejére is lisztet hintve egy fakanál nyelével hosszanti árkot nyomok a tésztába. (A fakanál fejét érdemes lefűrészelni, mert nagyon zavaró.)
A sima zsemlék már mehetnek is a sütőpapírral kibélelt tepsibe.
A töltöttekhez becsomagoltam a feta rudakat baconbe és a vájatokba nyomtam.
A paradicsom és a hagyma csak a kelés után lett a szalonna mellé begyömöszölve, mert a paradicsom magas víztartalma eláztatja kelés közben a tésztát.
45 percig letakarva kel.
230 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt szépen megsült.
A zsemlék másnap is nagyon puhák, annak ellenére, hogy magas a rosttartalmuk.











Milyen érdekes megtapasztalni ezeket a változtatásokat! Nagyon ritkán használom a kenyérsütő gépet dagasztáshoz, mert valahogy élvezem a manuális érintkezést a tésztával. Valóban van egy olyan pont, amikor az ember lánya segítene a ragacsosságon, aztán 1-2 perc után egyszer csak tökéletes lesz a tészta massza állaga.
VálaszTörlésÖtletes ez a töltelék!
A lányomnak az a lényeg, hogy hagyma és bacon legyen benne, olyan, mint egy sáska:)
VálaszTörlés